KIÁLLÍTÁS | Exhibition

MUROBUSHI Ko: A kísérletező test 1969-2015MurobushiKo_kiall_net1
«Azért kezdtem el táncolni, hogy meghalhassak.»
Murobushi Ko, a világ legismertebb, s legelismertebb butoh mestere 2015. június 18-án elhunyt Mexikóban.

Murobushi Ko-t Japánban a Tatsumi Hijikata-féle butoh örökség legautentikusabb képviselőjeként tartják számon. 1968-tól tanult Hijikata mesternél, majd a táncot feladva Yamabushi hegyi szerzetesként vonult el a világtól.

Visszatérve megalapította a Dairakudakan butoh csoportot Ushio Amagatsu, Akaji Maro és más mesterekkel. 1974-ben Ariadone néven Carlotta Ikedaval nőkből álló társulatot, majd 2 évvel később Sebi néven kizárólag férfiakból álló együttest alapított. A két csoport közös produkciójának turnéja ismertette meg a butoh-t Európával.MurobushiKo_kiall_net2

Fáradhatatlanul dolgozott világszerte a műfajban rejlő lehetőségek kiaknázásán, úgy, hogy közben nyitott maradt az őt körülvevő világból érkező hatásokra.

A magyar közönség 2009-ben ismerhette meg az Érintéspont Művészeti Alapítvány által szervezett Butoh Fesztiválon. Ezt követően Murobushi Ko a kétévente megrendezésre kerülő Nemzetközi Előadóművészeti Fesztivál emblematikus arcává vált. 2011-ben a „quick silver” című szólójával és az „Otthagyott árnyék”, Bataritával alkotott duójával, 2013-ban pedig a „Kripta” c. darabjával lépett a hazai közönség elé. Módszerét és filozófiáját a budapesti workshopjain is tanította, szintén az Érintéspont Művészeti Alapítvány szervezésében, 2010-től folyamatosan, minden ében.

Vezessék most gondolatainkat a mester szavai:
“Visszatérek kezdeti inspirációmhoz. A butoh nem az isteneknek, és nem is a japánoknak szóló tánc. Valami olyanból ered, ami nem köthető és soha nem is lesz köthető a művészi szépség egyetlen tradicionális formájához sem. Úgy is tekinthetjük, hogy azért kezdtem el táncolni, mert nem tudtam táncolni és nem is akartam táncolni. Régen ezt így fogalmaztam meg: «Azért kezdtem el táncolni, hogy meghalhassak.» És ezt nemcsak, mint metafora használtam, hanem hittem és ma is hiszek benne. Szeretnék visszatérni a kezdeti inspirációmhoz és megérteni, hogy miért «mumifikált testként» indultam el a tánc útján. Elképzelhető, hogy gyerekként a tengerparton látott vízbefulladt emberek látványa volt a kiindulópontom.
A tánc fizikális volta a térben való mozgáson túl ott rejtőzik a mozdulatlanságban is, és hiszem, hogy ennek a mozdulatlan fizikalitásnak az eredőjéhez való közelítés egy állandó és folyamatos kísérletezést követel, ami számomra nem egyenlő azzal, hogy folyamatosan a tánccal kell foglalkoznom. Hiszem, hogy egy másik világba úgy is eljuthatunk, hogy soha nem táncoltunk.
Hiszem, hogy a végtelenségig hagyhatjuk befejezetlenül a dolgokat.
Más szavakkal: a táncnak nincs kezdete és nincs vége.”

Murobushi Ko, Tokyo, 1947. június 14. – Mexikóváros, 2015. június 18.


MUROBUSHI Ko: The Experimental Body 1969-2015
«I began dance in order to die.»

 

Murobushi Ko, the best known and acclaimed butoh artists in the world, has passed away on the 18 June 2015 in Mexico.

 

Ko Murobushi is recognized in Japan as a leading inheritor of Tatsumi Hijikata’s original vision of butoh. He studied with Hijikata, briefly ‘giving up’ dance to become a “Yamabushi” mountain monk, back into society he founded the butoh group DAIRAKUDAKAN together with Ushio Amagatsu, Akaji Maro and others. 1974 he created the butoh magazine “Hageshii Kisetsu” (Violent Season) and founded a female butoh company “ARIADONE” with Carlotta Ikeda, and for which he did many choreographies. 2 years later he founded a similar only-male butoh group: SEBI. With a touring co-production of these two groups he introduced butoh to Europe.

 

Being at any part of the world, he was challenging to reach new possibilities of butoh, and to remain open to influences coming from his surroundings.

 

The Hungarian audience could meet him first at the Butoh Festival in 2009, organised by Touchpoint Art Foundation. Later he became the emblematic figure of the biannual Performing Arts Festival. He performed his solo piece “quick silver” and “Leftover shadow”, a duet piece with Batarita in 2011; and “Krypt” in 2013. He was teaching his method and philosophy, too, in workshops organised by Touchpoint Art Foundation, each year since 2010.

 

Let the master’s words lead our thoughts now:
„It is returning to my original inspiration. Butoh is not something to be danced for the gods or for the Japanese. It began from things that didn’t belong to any of the traditional forms of artistic beauty and things that could never become part of those forms. In a way, I began dance because I couldn’t dance and I didn’t want to dance. Something that I wrote long ago was that «I began dance in order to die.». I didn’t just say that simply as a metaphor, I believe. I want to go back to my original inspiration and find why I began with dancing as a mummified body. The bodies of the drowned that I saw on the beach as a child may be my original point of departure. The physical movement of dance is not simply a matter of moving around. There is also physicality folded into a state of immobile stillness, and I believe that getting to the source of that involves a process of constant and ongoing experimentation. And that is not simply a matter of continuing to dance. I believe it may also be done by going on to the next world without ever dancing. As for whether I have left things undone or not, it may be leaving things undone endlessly. In other words, dance has no beginning and it has no end.”

 

 

 

 

Murobushi Ko, 14 June 1947, Tokyo18 June 2015, Mexico City