Interjú

A BODY.RADICAL fókuszában Japán és Korea

A 2009-ben indult, idén 10 éves BODY.RADICAL Nemzetközi Előadóművészeti Biennálé, ma a régió legjelentősebb, az ázsiai kortárs non-verbális előadóművészeteket bemutató, a két kontinens közötti művészeti együttműködéseknek teret adó programmá nőtte ki magát. A biennálé szervezőjének, az Érintéspont Művészeti Alapítványnak kiemelt célja, hogy Magyarországon és lehetőség szerint a régióban is bemutassa a Távol-keleti előadóművészetek legújabb irányzatait: a butoh filozófiáját tükröző, vagy határokat feszegető, radikális előadásokat, kortárs tánc produkciókat és performansz akciókat, elősegítve ezzel a kulturális és művészeti kapcsolatok kiépítését, koprodukciók létrejöttét.  A BODY.RADICAL alapító-igazgatójaként két rövid interjút készítettem a tokiói OKUYAMA Barabbas-szal és a szöuli JI Kyungmin-nel. Két nagyon különböző egyéniségű tehetséggel találkozhatunk Budapesten és Pécsett. OKUYAMA, aki a Dairakudakan Butoh Együttes frontembere volt MARO Akaji mellett 15 évig, a szóló karier felé fordult. JI, aki többek között megkapta a Koreai Kulturális Minisztériumtól a ’Legtehetségesebb fiatal művész’ díját, a Masdanza koreográfusversenyen a ’Legjobb szóló’ díját, egy olyan társulat (Goblin Party) tagja, ami együtt alkotó-előadó táncos-koreográfusokat tömörít magába. Izgalmas követni a két egyéniség hasonló kérdésekre adott, teljesen más irányból megközelített válaszait és izgalmas lesz ezeknek az interjúknak a tükrében megnézni majd az előadásaikat. Ők is, és a Biennálé szervezői is szeretettel várják a nyitott nézőket a nem mindennapi programokra.

Batarita: Ügyvédként diplomáztál. Dolgozol, dolgoztál ügyvédként?

OKUYAMA Barabbas: Életem egyik fordulópontján a testemben élő ’valami’ teljesen más válaszútra kényszerített. Nem, nem dolgozom ügyvédként és nem is dolgoztam.

B: Mi, vagy ki inspirált arra, hogy elkezdj táncolni?  Mik voltak az első tapasztalataid? Hány éves voltál ekkor?

O: A húszas éveim elején láttam egy filmet a DAIRAKUDAKAN Butoh Együttes próbájáról és tréningjéről. A szemem előtt lejátszódott, különösen groteszk kifejezésmód a testemben azonnal erősen rezonált.

B:Hogy kerültél a Dairakudakan együtteshez? Milyen volt a találkozásod Maro Akajirával?

O:Felhívtam a DAIRAKUDAKAN Együttes irodáját és elküldtem önéletrajzomat.

Az első találkozón MARO Akaji-val barátságos légkörben, de elmélyülten beszélgettünk. A legfontosabb kérdése az volt, hogy mennyire érdekel a BUTOH, le tudnék-e mondani az eddig megszokott és normálisnak megítélt életemről?  Ezt nem csak MARO Akaji, hanem a producer és a legidősebb tag is megkérdezte.

B: Mi volt a legnagyobb élményed a Dairakudakan együttessel?

O: Amikor lehetőségem nyílt arra, hogy MARO Akajival duót adjak elő.

B: Hogy találkoztál Nagy Józseffel? Milyen volt vele dolgozni?

O: A DAIRAKUDAKAN Együttes tagjaként kaptam a felkérést NAGY József „ASOBU” című darabjába, amelyet a tokiói SETAGAYA  PUBLIC  THEATRE-el együttműködésben készített.  Mielõtt találkoztunk volna vele, minden információt megkaptunk róla, még azt is tudtuk, hogy magyar. Igazán nagy élmény volt ez a próbafolyamat. Olyan nyitottatan és szelíden fogadta a társulatunk javaslatait és ötleteit a darabbal kapcsolatban, amihez nem voltunk hozzászokva.

B: Mikor és miért döntöttél úgy, hogy szabadúszóként folytatod a pályádat?

O: 2015-ben döntöttem úgy, hogy a saját elképzeléseimnek megfelelő útra lépek. Az volt a vágyam, hogy a DAIRAKUDAKAN butoh metódusával feltöltött testem interakcióba lépjen más testtudati módszerekkel.

B: Mire vagy a legbüszkébb?

O: Hogy a testem képes volt átalakulni és feltöltődni a DAIRAKUDAKAN butoh módszerével és tapasztalataival.

B: Van olyan előadó, akivel szeretnél együtt dolgozni? Ha igen, miért?

O: Bármely művésszel, aki szeretne velem dolgozni, szívesen dolgoznék, mert arra vágyom, hogy minél több féle gondolattal, életstílussal, munkamódszerrel megismerkedjek és kölcsönhatásba lépjek.

B: Van példaképed? Ha igen, ki és miért?

O: Nincs. Ha lenne, le lennék kötözve.

B: Mi volt a legérdekesebb, a legviccesebb és a legszomorúbb momentum a táncos karriered során?

O: Nehéz kérdés.  Nagyon sok érdekes, vicces és szomorú élmény ér folyamatosan a mai napig. De ha valamit ki kell emelnem, úgy érzem ez az, hogy lehetőségem van megismerni számtalan különös, extrém, vicces embert és életet it a Földön, amelyek inspirálják egymást.

B: Mit üzensz a magyar közönségnek?

O: Rengeteg féle butoh előadás és butoh filozófia létezik. Azt gondolom, hogy a butohnak is vannak kortárs elemei, melyek folyamatosan gyarapodnak és fejlődnek. Arra kérem a nézőket, hogy a darabomon megtekintésén keresztül, válljanak nyitottá a kortárs butohra.

Batarita: Mi, vagy ki inspirált arra, hogy elkezdj táncolni?  Mik voltak az első tapasztalataid? Hány éves voltál ekkor?

JI Kyungmin: Rengeteget néztem a K-pop énekesek táncát. Ez volt az, ami arra ösztönzött, hogy 12 évesen elkezdjek táncolni.

B: Hogyan találkoztál a Goblin Party (társulat) tagjaival? Milyen céllal alaptottátok meg a társulatot?

J: Az egyetemen találkoztam LIM Jinho-val, akivel az volt a közös célunk, hogy olyan koreográfusokból álló társulatot hozzunk létre, akik együtt alkotják meg a darabokat. El is kezdtük a közös munkát.

B: Mi volt a legnagyobb élményed a Goblin Party-val?

J: Ha létrehozunk egy darabot, néha négy évig is játszuk, mert sorra kapjuk a meghívásokat a nemzetközi fesztiváloktól. A darabok folytonos megújulása számomra a legnagyobb élmény.

B: Milyen társulatoknál dolgoztál? Melyik, miért volt fontos?

J: Mondok egy példát. Egy golyó, az jól gurul. De ha van egy megfelezett golyó, azt nehéz gördíteni. Mi inkább elfelezett golyókat szeretnénk gördíthetővé tenni. Nem-guruló dolgokat készítünk és azokat gördítjük. Azt reméljük, hogy az előadásainkkal tágítjhatjuk a nézők látásmódját.

B: Van valamilyen hobbid? Jut időd másra is a tánc mellett?

J: Videóvágással és zeneszerzéssel töltöm a szabadidőm.

B: Mire vagy a legbüszkébb?

J: Koreában a 80-as, 90-es években nagy gazdasági fellendülés volt. Ebben az időben nagyon sok apuka ment külföldre dolgozni.

Most a társulatunk turnézik külföldön, ez tölt el büszkeséggel.

B: Van olyan előadó, akivel szeretnél együtt dolgozni? Ha igen, miért?

J: Mostanában jó néhány táncfilmet készítettem, ami miatt egyre inkább érdeklődöm a film iránt. Ezért nem egy másik előadóval, hanem egy filmrendezővel szeretnék együtt dolgozni.

B: Van példaképed? Ha igen, ki és miért?

J: Az édesapám. Ő mindig képes meghallgatni és meghallani minden embert.

B: Mi volt a legérdekesebb, a legviccesebb és a legszomorúbb momentum a táncos karriered során?

J: A legérdekesebb az volt, amikor életemben először szóló előadást láttam.

A legviccesebb az, amikor a színpadon vagyunk és valami olyan meglepő hibát vétünk, amit azelőtt soha.

A legszomorúbb pedig az, amikor a Goblin Party-nak nem sikerül egy támogatást, egy versenyen jó eredményét, vagy egy fesztivál meghívását elnyernie.

B: Mit üzensz a magyar közönségnek?

J: Ebben az évben történt egy súlyos baleset Budapesten, ami következtében sok koreai életét vesztette a Dunán. A Goblin Party darabja, más módon ugyan, de szintén a halálhoz kapcsolódik. Remélem, a magyar közönség együttérzéssel fogadja majd az előadást.

Batarita  to  OKUYAMA Barabbas /INTERVIEW/

Batarita: You graduated as a lawyer. Do you work, have you worked as a lawyer?

OKUYAMA Barabbas: At the crossroads of my life,  ’ something ’ living in my body makes me choose completely different way.

So, no I don’t and haven’t.

————————————————-

B: What, or who inspired you to start dancing? What were your first experiences? How old were you then?

O: When  I was in my early twenties, I watched a movie shooting  the practice  scene  of DAIRAKUDAKAN.

So much strange expressions  in  front of my eyes  resonates strongly in my body.

——————————————————

B: How did you get to the Dairakudakan Company? How was your first meeting  with MARO Akaji?

O: I called the DAIRAKUDAKAN office and sent my CV.

At the first meeting  with  MARO  Akaji,  we talk together in a cozy and  friendly  atomosphere.

I was asked  how much I had interest in BUTOH performance  and whether  I can abandon my usual life

before  by not only MARO  Akaji  but also a producer and  the eldest member.

—————————————————

B: What was your biggest experience with the Dairakudakan Company?

O: I could perform a scene with only  MARO  Akaji.

—————————————————–

B: How did you meet Josef NADJ?  What was it like working with him?

O: I joined  Josef Nadj’s  piece ’ASOBU’  co-produced with  SETAGAYA  PUBLIC  THEATRE in  Tokyo

as a member of  DAIRAKUDAKAN.  We had been  informed about  Josef Nadj  before we met  for  the

first  time, so we knew he is Hungarian. He was so mild and gentle and open to our dancer’s  suggesttion

about  the piece.  We could enjoy  to perform the piece so much.

——————————————————————

B: When and why did you decide to continue your career as a freelancer?

O: In 2015, I decided to go on my own activities.

I had a desire  to  interact with different  body method  by using  my body accumulating  the BUTOH

method of  DAIRAKUDAKAN.

——————————————–

B: What are you most proud of?

O: My body accumulating  the BUTOH method and experiences of DAIRAKUDAKAN.

————————————————–

B: Do you have any artists you want to work with? If so, why?

O: Any artist who wants to work with me.

Because  I have a desire  to interact with various  thinkings  and  lives.

————————————-

B: Do you have a role model? If so, who and why?

O: I don’t  have.  If I have it , it  ties  me down.

————————————————–

B: What were the most interesting, funniest  and saddest  moments of your dancing career?

O: So much difficult question. So many interesting  and  funny  and  sad  experiences  I have had until today.

But if I must to say, I am feeling  that  one of the  most interesting  moments  is  to be able to know  that

so much various  strange and interesting  and  funny  peaple  exist  and  live   and  inspire  each other

in  the world.

—————————————————-

B: What kind of message do you send to the Hungarian audience?

O: There are many kinds of BUTOH metods and performances  in the world.

I think BUTOH also has contemporary elements and  growing and evolving  with the time.

Through my piece, please  enjoy  one  of  the contemporary BUTOH performances  in the world.

 

 

 

 

Batarita  to  JI Kyungmin /INTERVIEW/

Batarita: What, or who inspired you to start dancing? What were your first experiences? How old were you then?

JI Kyungmin: I watched k-pop singers’ dance a lot. It made me start to dance. When I was 12 years old, I started to dance.

———————————————————————

B: What kind of award have you won?

J: Kyungmin Ji won ‘Young Artist Award’ by Ministry of Culture, Sports and Tourism in 2017

[Shyness] by Kyungmin Ji won ‘The 1st Award’ by MASDANZA in Spain in 2017.

won ‘Dance Actor Award’ by The Korean Association of Dance Critics and Researchers I 2014.

——————————————————————–

B: How did you meet the members of the Goblin Party? For what purpose did you found the company?

J: I met the first member, Jinho Lim of Goblin Party at university. I started to work with Jinho and we would like to make a group of choreographers, because we want to create pieces all together.

—————————————————

B: What was your biggest experience with the Goblin Party?

J: If we created a piece, sometimes it was invited from international festivals as long four years.

The continuity of pieces is the biggest experience for me.

———————————————————-

B: With what kind of dance companies did you work? Which and why was it important for you?

J: I’ll give you an instance. If there is a ball, it could be rolled well.

But if there is a half of ball, it would be hard to be rolled.

We prefer to make a half of ball be rolled. We make the things not rolled, make it roll.

When audiences see our performance, we hope they could extend their sight.

—————————————————————

B: Do you have any hobbies? Do you have time for other things besides dance?

J: I spend my free time to edit video and create the music for the video.

———————————————-

B: What are you most proud of?

J: In Korea, there was a big economic development around 1980-90, so many fathers went to abroad to work.

Now I’m proud of touring in abroad with my members.

————————————-

B: Do you have any artists you want to work with? If so, why?

J: I would like to work with a film director.

I created some dance films around these days, so it makes me be interested in film.

———————————————-

B: Do you have a role model? If so, who and why?

J: My dad. He’s all ears to anther people’s saying

———————————————–

B: What were the most interesting, funniest  and saddest  moments of your dancing career?

J: Interesting – When I watched the first solo piece, it was so impressive.

Funny – When we are dancing on stage, there are some mistakes that never happened before.

Sad – When the members of GOBLIN PARTY were failed to be invited by festivals, competitions or supporting.

————————————————————–

B: What kind of message do you send to the Hungarian audience?

J: There was a big accident in Budapest this year. Many Koreans passed away after the accident.

Some pieces of GOBLIN PARTY are related to death.

I hope audiences from Hungary watch the performance with sympathy.